evangéliumi tanácsok (lat. consilia evangelica): az Újszövetség erkölcsi törvényére épülő →szüzesség (Mt 19,12), →szegénység (19,21), →engedelmesség (20,27) személynek szóló meghívása és ajándéka. Tág értelemben minden krisztushívőnek, szoros értelemben a →szerzeteseknek szólnak, akiket Krisztus közvetlen közeli követésre, Istennek szentelt életre hív. - Az ~ hármas fogadalma nem 3 külön elhatározás megvalósítása, hanem a velük jelölt egyetlen életforma vállalása. Az ~ vállalásával Jézus személyének lényeges vonásai válnak láthatóvá sajátos és állandó jelleggel a világban, és a hívők tekintetét ráirányítják Isten országának arra a misztériumára, mely már jelen van és hat a történelemben, de  mennyei beteljesedését még várja. Az Istennek szentelt személy nemcsak élete értelmét találja meg Krisztusban, hanem lehetőségei szerint azért is fáradozik, hogy kövesse azt az életformát, melyet Isten Fia vállalt magára, amikor a világba lépett. A szüzesség vállalásával magáévá teszi Krisztus szűzi szeretetét, és megvallja őt a világ előtt, mint az egyszülött Fiút, aki egy az Atyával (vö. Jn 10,30; 14,11); szegénységének követésével megvallja Őt, mint Fiút, aki mindent az Atyától kap és a szeretetben mindent visszaad neki (vö. Jn 17,7.10); a Fiú gyermeki engedelmességének misztériuma iránti elkötelezettséggel föláldozva a saját szabadságát megvallja Őt mint a végtelenül szeretettet és szeretőt, azt, aki egyedül az Atya akaratának teljesítésében lelte kedvét  (vö. Jn 4,34), kivel tökéletes egységben van, s kitől mindenben függ. - Az ~ azokban, akik elfogadják, föltételezik és megmutatják a kifejezett kívánságot a tökéletes azonosulásra Krisztussal. „Engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban élve” az Istennek szentelt személyek megvallják, hogy Ő a mintakép, akiben minden erény beteljesedett. Az Ő tiszta, szegény és engedelmes élete úgy jelenik meg, mint az evangélium legradikálisabb megvalósítása a földön, egy isteni életforma, mert az Istenember, az egyszülött Fiú vállalta magára, mint az Atyával és Szentlélekkel való kapcsolatának kifejezését.  Ezen az alapon beszélt a keresztény hagyomány mindig is az Istennek szentelt élet objektív tökéletességéről.  -  Az ~ gyakorlása különösen mély és termékeny részesedés Krisztus küldetésében az első tanítvány, a Názáreti Mária példája szerint, aki elfogadta, hogy teljes önátadásával Isten üdvözítő tervének szolgálatába álljon. Minden küldetés ugyanazzal a magatartással kezdődik, amit Mária az angyali üdvözletkor fejezett ki: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). - Az ~ kegyelmi ajándékok a legszentebb Szentháromság részéről. Az Istennek szentelt élet annak hirdetése, amit az Atya a Fiú által a Szentlélekben szeretetével, jóságával és szépségével véghezvisz. A szerzetesi állapot ugyanis rendkívüli módon mutatja be, hogy Isten országa minden földi dolog fölött áll, és föltárja legfőbb követelményeit: mindenkinek megmutatja Krisztus királyi hatalmának nagyságát és az Egyházban csodálatosan munkálkodó Szentlélek végtelen hatalmát. **

Schütz 1993:89. - KEK 915. - VC 16, 18, 20.